🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > Ottó, II.
következő 🡲

Ottó, II., (955.-Róma, 983. dec. 17.): német-római császár. - I. Ottó fia. 961: kir., 967: társcsászár. 972: feleségül vette Theophanu bizánci hgnőt. 973: egyeduralkodó. 978: leverte unokatestvére, Civakodó Henrik bajor hg. lázadását, megakadályozta, hogy Lotaringiát Fro-hoz csatolják. 980-83: itáliai hadjáratban védte meg fensőbbségét a pápaság fölött. Törekvése, hogy D-Itáliát elragadja a bizánciaktól, sikertelen maradt. 982: a dánok és szlávok visszafoglalták I. Ottónak a Saalétól és az Elbától K-re fekvő hódításait. - A kor szellemi élete iránt fogékony uralkodó sok tudóst vonzott udvarába. Ba.J.

Meyers XVIII:14. - Fleckenstein 1980:190. - Engel-Holtz 1990:66.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.